Utak és ösvények

"Emberi létünk két végstádiuma, a születés és a halál között szakaszok váltják egymást. Míg a váltás az egyes korszakok között olykor látványos és zajos, más esetekben csendesen belesimul a fejlődésbe. Az egymást követő korszakok szerepe más és más. Az egyes életszakaszoknak küldetésük van, többnyire az, hogy az egyén életkori sajátosságainak megfelelő érzelmi, értelmi, szociális, intra-, illetve interperszonális állapota aktivizálódjon. Az évezredek során az ember sok változáshoz kapcsolódó tapasztalatot gyűjtött össze, melyek megismerése talán számunkra sem érdektelen. Formálhatják gondolkodásunkat, ötleteket meríthetünk belőlük az átmeneti kríziseinket segítő stratégiák kialakításához. Számomra e rétegek megismerése üzenethordozóvá vált. Hangsúlyos lett általuk az egyes korszakok megélésének jelentősége, az átmeneti időszakok rítusokkal történő megsegítése, közösségformáló és megtartó ereje, az egyén különös kettőssége: vágya egyfelől a félelmet keltő rendetlenség, káosz, másfelől a rend megélésére. Az átmeneti időszakokat, életünk váltófázisait, válságait mi is hasonlóan éljük át, mint az archaikus társadalmak tagjai. A rítusok, mítoszok, beavatások intézményes rendszere azonban nálunk már visszafejlődött. Az ember sok tekintetben magára maradt a változást kísérő szorongásaiban, félelmeiben, kríziseiben. A rítusok helyett rítustöredékek maradnak, a mítoszok szerepét hiedelmek váltották fel. Az egyénnek egyedül kell megformálnia saját individuális világképét, belső filozófiáját, lelki munkamódjait, melyek lelki életének iránytűi lesznek. Könyvem megírására az ösztönzött, hogy általa nagyobb figyelmet fordítsunk válságmegoldó repertoárunk megismerésére, illetve annak tudatosítására, hogyan tudjuk azt hatékonyan használni, esetleg korrigálni, illetve gazdagítani. Ezt a könyevt az >>útkeresők<< útikönyvének szánom. Írásom, azt remélem, elkíséri az önmagát keresőt, a gyermekének segítséget adót, a belső filozófiáját formálót éppúgy, mint a másoknak segítséget nyújtót."