Utazás az úszó jégen I-II. (a világjárás hősei)

Emberszem nem látta, emberláb nem érintette. Megdöbbentő, félelmetes halotti csendben szunnyadt a megfagyott sarkvidék szeplőtlen hópalástja alatt az idők kezdetétől fogva. Fehér palástjába burkolva, évezredek óta ott nyújtózkodik jéghideg tagjaival a hatalmas óriás s halotti csendjében kísérteties álmokat álmodik ... Az idők multak; a halotti csend egyformán mély és változatlan maradt. Aztán - a történelem derengésének hajnalán, messze délen - az ébredő emberi szellem felütötte fejét és végigtekintett a földön; dél felé meleggel találkozott, észak felé hideggel, s ekkor az ismeretlennek határain túl helyezte fantáziája a két birodalmat: a mindent felperzselő forróságot s a mindent megsemmisítő hideget. De az emberi szellem egyre növekvő vágya a tudásra és a világosságra lassanként és lépésről-lépésre visszaszorította az Ismeretlen határait, míg végre megállt északon a természet nagy jégtemetőjének határain, a sarkvidék halotti csendjének küszöbén. Idáig semmiféle legyőzhetetlen akadály nem állta útját az előrenyomuló csapatoknak s azok vígan meg is hódították a földet. Itt azonban olyan óriásokkal kerültek szembe, amelyek az élet leggonoszabb ellenségeivel: a jéggel, a faggyal és az: örökös éjszakával szövetkezve - megállították.