Utópia 14

A társadalomban minden tökéletesen működött. A termelést és az oktatást automatizálták, gépek végezték a személyzeti munkát, gépek tartották számon az igazi vagy a potenciális bűnözőket. Egy barlang mélyén nyugodtan dolgozott az EPIAC XIV, a központi számológép, és döntött minden lényeges vagy lényegtelen kérdésben. A nagy gépzongora játszotta változatlan dalait... És mi lett az emberrel? Az ember bizonyos pontszám alatt elveszítette értékét. Vagy katonának ment, vagy a Helyreállítási és Javítási Hadtesthez... Lehetetlenné vált a lázadás. Paul Proteus doktor, az Ilium Művek igazgatója, városának leggazdagabb embere mégis fellázadt. Robbantak a bombák, a nép szétzúzta az automatákat, utcára dobálta a lyukkártyákat. Kurt Vonnegut antiutópisztikus regénye kemény vonásokkal rajzolja a jövő gépesített társadalmát s benne azoknak a sorsát, akik hisznek a valódi értékekben, és emberek szeretnének maradni.