Úz-völgyi népmesék

"Ott ahol még a madár se jár, az üveghegyeken is túl" - mondja a mese. A Úz-völgyét is valahogy ilyen meseszerűnek látjuk először amikor Erdélyben, a Keleti-Kárpátokban barangolva átkelünk a Rugát tetőn és belépve a völgybe megismerkedünk e csodás világgal. Az Úz patak folyását követve, mindenfelől meredek, magas, fenyvesekkel borított hegyoldalak kísérnek utunkon. Egy-egy szép, fölfelé meredező sziklafal teszi változatossá a vidéket. A szűk völgyben a sebesen rohanó patak és az esős időben szinte járhatatlan köves út egymással összeesküdve, önzőén foglalnak el a minden talpalatnyi helyet, és csak ritkán hagynak teret egy- két nagyobb tisztásnak, legelőnek. Csinód az első település a völgyben, tovább haladva Egerszékre találunk. A két falu legelőszőr szembetűnő sajátossága, hogy az egyik sem faluszerű település. A házak nem alkotnak zárt láncot, nincsen valóságos faluközpont, közigazgatásilag is Csíkszentgyörgyhöz tartoznak mindketten. Csínodon most ötven, Egerszéken harminc ház van. A házak egymástól tisztes távolságot tartanak, no nem haragból, hanem mert a lakhely körüli földbirtoknak csak a völgybe eső részét tudják az ott lakók szegényesen megművelni. A "szegényesen megművelt" jelző nem a gazdák lustaságából, hozzá nem értéséből fakad, hanem csupán a természeti adottságok nem kedveznek a földművelésnek, hisz ilyen magaslaton csak késő tavasszal lehet megkezdeni a földdel való foglalatosságot, s a termést is csak későn lehet betakarítani. A hosszú tél és rövid nyár miatt nem is próbálkoznak szőlő vagy gyümölcstermesztéssel. A szemes növényeket is a közeli városban, nagyobb falvakban szerzik be.