Üzenet Thermopüléből

A szocialista államrendszerek elmúltával nem tűnhet el társadalmi közgondolkodásunkból és gyakorlatunkból a szociális gondolat. Mivel a literatúra az egyén és a nagyobb közösségek léthelyzetét jeleníti meg, ezért szociális érzékenysége eredendő. Az irodalom a 21. század során az egzisztenciájában súlyosan fenyegetett ember sorskérdéseire felel. Ilyen értelemben tekinti Illés László a dogmáktól mentes baloldaliságot az emberi tudatvilág természetes és legitim részének, amely kiiktathatatlan társadalom- és kultúrtörténetünkből. Ezért sem hisz a szerző a semlegesített és csupán a "szövegre" redukált műelemzések divatos kultuszában. A dekonstrukciós eljárások értelmét igazában az "elrejtett lényeg" megértésében látja, s elhárítja azokat a formalizált irodalomértési kísérleteket, amelyek kétségbe vonják az irodalmi mű történeti beágyazottságát és humanista küldetését. A rohamosan tért hódító ún. posztmodern ideológiákban és a világot átfogó, a pénz hatalmát minden más értékkel szemben érvényesítő globalizációban egyaránt a manipulált, a társadalmilag izolált ember történeti és létismereti öntudatának elhomályosítását véli felfedezni.