Valahonnan Európából

Íme egy késői tudósítás az egyik nagy magyar világjáróról. Simon V. László könyve Radványi Gézáról, a filmrendezőről szól, de arról is - néha rejtve, néha kimondva -, hogy miért késett ez a tudósítás. Azok, akik ismerték Radványit és dolgoztak vele, szolgáltak nála, adósnak érzik magukat, rossz a lelkiismeretük, s emiatt vele kapcsolatban megbénul agyuk, fantáziájuk, tollat tartó kezük. Monográfiára ilyen lélekkel nem telik, legfeljebb egy-egy szösszenetre vagy közös emlékekről lelkendező kisebb értekezésre. E mostani és úttörő könyv szerzője más okból várt idáig. Neki nincs oka a lelkifurdalásra. Hiszen ha valaki, hát ő elmondhatja, hogy fiúi szeretettel kísérte élete utolsó szakaszában könyvének hősét, egészen a sírig. De hát éppen őt is ez a szeretet bénította a szívszorongató élmények elmondásában. Simon V. László szereti írásainak főszereplőit, s ez kiváltképpen így van Radványi Gézáról szóló könyvében. A szerző a riport, a szociográfia és a pikareszk kalandregény műfaji tapasztalatait ötvözve teremtett egy elejétől a végéig feszült, izgalmas olvasmányt. Nem egyszerűen életrajzi beszámolót ír egy híres emberről, hanem kordokumentumot közöl arról a "hobó" életformát élő nagy tehetségű világpolgárról, aki élete végén, vallási megtérése után hazájába is megtért, és sorsa beteljesedésével vált egyértelművé, hogy világéletében magyar volt. Radványi valóságos mivoltában folytatta olyan magyar mesehősök útját, mint Háry János, János vitéz, Kakuk Marci. Mintha számára valahol írtak volna egy forgatókönyvet, melyet életében s életéről végig kellett játszania. Ezt a megvalósult forgatókönyvet két dolog teszi hitelessé: a tehetség és az életmű. Simon V. László regényéből erről kapunk meggyőző, szép bizonyítékot. Ezért izgalmas és jó olvasmány ez a könyv. Megérdemli a figyelmet.