Vallomás

Dániel Szabó Ilona erdélyi származású tanítónő, népi előadó és iparművész memoárja egy tipikus huszadik századi erdélyi magyar sorstörténet. Ám könyvét kézbe véve, mégsem szokványos visszaemlékezést olvashatnak azok, akik a romániai magyarság életének igazi örömeit és tragikus sorsfordulóit emberközelből szeretnék megismerni. A délceg édesapa és a faluszépe édesanya legendás egybekelésének történetével induló elbeszélés a magyarországi új honfoglalás képeivel zárul. A népdalok, balladák mottóival ellátott, kronologikusan egymásra épülő fejezetek tudatos kompozíciót alkotva, szimbolikus keretbe illeszkednek tehát, ugyanakkor a felnevelő közeg az elbeszélés stílusában is tetten érhető. A két világháború közti gyermekkor idilli falusi miliőjét, az ünnepek hangulatát, a családi tűzhely fényét-melegét, a couleur locale atmoszféráját lírikus hangvételű, prózai költeményekhez hasonló rövid, illetve hosszabb leíró vagy elmélkedő fejezetekben érzékelteti a szerző, míg a Vasgárda kegyetlen fegyveresei vagy az asszonyokat űző részeg orosz katonák drámai jelenetekben tűnnek fel. Máskor a szegénysorsú gyerekek tanításának keserédes pillanatai elevenednek meg realista módon. Az 1989-es forradalom napjait követő Magyarországra való áttelepülés szívszorító mozzanataival és a hatalmas, nemzetiszínű szalaggal átkötött csokornak az új otthonra, a Magyarországon felépülő házra való kitűzésével zárul az értékes, tanulságos, stílusában igényes - széles körben ajánlható emlékirat.