Vallomások Erdélyről

Összegyűjtötte, sajtó alá rendezte, szerkesztette és az előszót írta Sas Péter. Részlet az Előszóból: A tematikus kötetben elsősorban arra törekedtünk, hogy a témához tartozó,ismeretlenségük miatt a köztudatba még nem beépült írásokkal és levelekkel bővítsük eddigi ismereteinket. Kós Károly most közlendő, ismeretlennek számító írásai megjelenek ugyan napilapokban, de a tudományos kutatás és az érdeklődő olvasók számára nem voltak ismertek, szakbibliográfiájában sem szerepeltek. Az újdonság erejével ható írásokat a címben megjelölt téma minél teljesebb bemutatása, kibontása érdekében kiegészítettük publicisztikája jól ismert és a tematikába kívánkozó részeivel. A szövegválogatás az újonnan felfedezett Erdélyi gondolatok címen 1910-ben megjelent politikai tanulmányának köszönheti létrejöttét. Alapvető fontosságú az erdélyi szerző gondolkodásmódjának és világlátásának teljességre törekvő megismeréséhez. Az erdélyi művelődés történetével, az abban fontos szerepet játszó, kiemelkedő személyiségekkel való foglalatosság közben rá kell jönnünk arra, mi az igazi tét. Nem az életrajzi adatok bőséges felsorakoztatásának, a korábban ismeretlen források feltárásának igénye az elsődleges szempont. A legfontosabb a hogyan kérdése, vagyis hogyan próbáljuk az utókor számára átörökíteni nagyjainkat. S most itt van Kós Károly esete, akinek számtalanszor méltatott, feldolgozott és kiadott szinte teljes életműve sem elég ahhoz mindenki számára, hogy pontosan ismerhető, tudható legyen, milyen egyéni, közösségi hatások, politikai hatások alakították ki világnézetét, végezetül határozták meg életútját. Erdély mindenese szellemi örökségének eszmei hovatartozása lehetőséget adott korunk erdélyi vitairodalmának megélénkülésére. Az erdélyi mindenes nevéhez fűződő enciklopédikus nagyságrendű fogalmat előbb tisztázni kellene, ahelyett, hogy az egyik, kinek-kinek kedvesebb feléhez, a jobb- vagy a baloldalhoz próbáljuk passzítani. Ha a nemzetet a maga teljességében, kerek egészként fogadjuk el, akármelyik oldalunkra tesszük a magunkénak érzett jusst, az egyik felünk csupasz marad. Ha Kós Károly örökségét Erdély fogalmával azonosítjuk, a nagy huzakodásban arra ébredhetünk, hogy újra Cs. Szabó László 1940-ben megfogalmazott, Transzilvániára vonatkozó szavai érvényesülhetnek: kétfelé hasadt, mint Báthory András homloka a fejszecsapástól. Szellemi öröksége megismerésének elmélyülésében és mindennapi életünkben való gyakorlati alkalmazásában újabb lehetőséget nyújthat és megbízható támpontokat adhat vallomásos gondolatainak gyűjteményes összeállítása. Erre sarkall Balla Borisznak, a Magyarság és a Vigília belső munkatársának, történésznek, majd Amerikában egyetemi tanárnak soha el nem évülő megállapítása: Hazáját úgy nem szerette senki, mint Kós Károly Erdélyt. Ez a lehetőség szerint sok kérdést megválaszoló kiadvány segíthet a már Balogh Edgár által is feszegetett földi misztérium megfejtés-kísérletében: De hát mi is ennek a ráncos szent-öregnek a titka?