Van élet a halál előtt? (Beszélgetések Feldmár Andrással)

Szerintem sokan vagyunk olyanok, akik azért imádkozunk, hogy legyen valami szenvedélyünk. Az élet semmit sem ér szenvedély nélkül... A pszichoterápia is szenvedély, nem? Az ember belemegy, ajvé, és akkor meg akar szabadulni tőle, azt akarja, hogy legyen vége. A szanszkritban az a szó, amely a házasságot jelenti, pontosan ugyanaz a szó, amely a halált is jelenti. Tehát meghalni és megházasodni: ugyanaz a szó. Miért? Mert hogyha nem akar az ember meghalni, akkor ne házasodjon meg. Hogyha nem akar úgy meghalni, aki volt. Ha valóban valakivel együtt akarok élni, akkor az egyedülálló létemnek meg kell halnia, és újraszületik valaki belőlem, aki egy része valami nagyobbnak, mint ami én vagyok. Szerintem a depressziónak a legfőbb oka az, hogy valaki egy szép napon rájön arra, hogy egész életében szerepeket játszott. Halvány gőze sincs arról, hogy ő tulajdonképpen ki valójában, de nem akar többé szerepet játszani, és nem tudja, hogy akkor mit csináljon. Ez a depresszió. Nem kémiai dolog, egzisztenciális dolog. Amire kérni szeretnélek titeket, az, hogy senkinek se higgyetek el semmit! A szerző