Vándor

"Az angolok előző nyáron foglalták el Caent, aztán elég hosszan megszállva tartották a várost ahhoz, hogy meggyalázzák asszonyait, és elrabolják gazdagságát. Elkínzott, vérző és megrendült Caent hagytak maguk mögött, Thomas azonban ittmaradt azután is, hogy a sereg elvonult. (...) Csak nemrég döbbent rá, hogy ha akad olyan ember, aki értelmezni tudja apja naplójának különös írásjeleit, akkor az csakis az öreg szerzetes lehet, és a váratlan fejlemény, hogy talán már ma reggel választ kap a Grál minden rejtélyére, izgalommal töltötte el Thomast." Bernard Cornwell 1944-ben született, eredetileg nem író, hanem a BBC munkatársa volt 10 évig Belfastban. A londoni születésű úriember csak miután feleségével Amerikába költözött, kezdett bele a regényírásba; jó módszer volt, hogy legyen munkája zöld kártya nélkül. Akkoriban döntötte el, hogy ugyan távol van hazájától, mégis annak történelméről kezd el írni, a napoleoni háborúkról, brit katonákról, a százéves háborúról, így belekezdett a Sharpe regényekbe, amit még a mai nap is folytat. Cornwell igen közkedvelt angol író, történelmi kalandregényei nemcsak arról híresek, hogy izgalmasak és fordulatosak, hanem, hogy az adott kort, nagyon pontosan idézik. Cornwell rendkívüli részletességgel mutatja be olvasóinak a csatatatereket, a legkisebb ütközetig részletezi a háborút és mindezt nem várt fordulatokkal. Vándor (Vagabond) című könyve - 2002-ben jelent meg -, az összes eddig felsorolt jelzőt megerősíti. Minden a megfelelő helyen, időpontban szerepel, nagyszerű hősökkel, kalandos szerelemmel, véres csatákkal és kínzásokkal tarkított történet, mely 1346 októberében kezdődik. Az alapsztori egy Thomas of Hookton nevű angol íjász körül kering, aki egy fontos megbizatást kap: meg kell tudnia, hova rejtették el apjának titkos könyvét, mely a Szent Grállal kapcsolatos írásokat tartalmazza. Ha ez még mind nem lenne elég, természetesen, ahogy azt már megszokhattuk, hősünknek nehéz akadályokat kell leküzdenie, a mesebeli sárkány helyett saját unokafivérét kell az inkvizíció kezére juttatni, az egyház titkos, sötét bugyrain keresztül vinni célját, hogy a végén elnyerhesse jutalmát. A kérdés márcsak az: a tyúk volt előbb, vagy a tojás? Robert Langdom, vagy Thomas? Hisz, ha csak a cikk első bekezdését olvassa most valaki, hiheti azt is, hogy talán a Da Vinci kódból idéztem, tehát, miért érzem úgy, hogy a Grált keresni, most igen megtérülő piaci termék. Ami természetesen, hangsúlyosan és nyomatékosan állítva: nem rossz, igen szórakoztató! Ha valaki nem szereti az ehhez hasonló történelmi kaladregényeket, ne is próbálkozzon vele, hiszen 450 oldalon keresztül folynak a csaták, lendületes lóháton történő hajszák, borzonghatunk az inkvizíció messzire nyúló kezének erejétől, és izgulhatunk, hogy Thomas a jó lóra szálljon fel és ne hagyja otthon a nyilait.