Varjuckó

- Varjuckó! - Tárta ki az ajtót Hercegnő. Elég hamar rám talált. - Kár - panaszoltam azonnal, és boldogan tűrtem, ahogy kiszabadít rabságomból, külön ügyelve a rácsok közé pottyant lábaimra. - Ennyire meleged volt, kismadaram? Fagyit kerestél? Vagy csak egyszerűen hűsölni húzódtál ide? Mit csinálsz te folyton, te oktondi? Veled mindig történik valami rendkívüli! - beszélt hozzám kedvesen, és már éreztem, hogy nincs semmi baj. A szeretet újra rám talált fontos vagyok. Azért Puliról se feledkeztem meg. A vacsorához tálalt sonkát egytől egyig neki szórtam le hálám jeléül. Kicsikét meg is nehezteltem családomra, amiért ezt zokon vették tőlem. De az emberek nem tudhatnak mindent...