Vasárnapi rendszerváltások

Végre itt van a mi rendszerváltásunk könyve. Kicsit savanyú, elég keserű, néha nagyon is nevetséges - de a miénk. Ezt a könyvet csak annak kell elolvasnia, aki az elmúlt ötven évben itt élt, vagy ebben az ellentmondásoktól és kérdésektől gyötört kis országban akar még élni, mondjuk, még vagy egy pár évtizedet. Az "elsőregényes" szerző sajátos technikával, az általa megélt "kettős körfényképezéssel" és az epikuroszi kívülállásával elemezgeti "ezt az egész körülöttünk fortyogó nagy katyvaszt". Három fiatal mérnök, s családjaik sorsának az összefonódásán keresztül tárulnak fel mindazok a görcsök, amelyek valamennyiünkben itt rejtőznek. Látatlanul, ám a mindennapi döntéseinket folyamatosan átható módon. A Horthy- és a Rákosi-rendszer, Kádár János és rezsimje, a holokauszt és a budai Vár ostroma, a kitelepítések és az Oleg Kosevoj Intézet, a forradalom és az ellenforradalom vízválasztója, majd a rendszerváltás, az ő kormányaival, Antalltól a Viktorig - s a mindezekhez fűződő, valamennyiünk által hallott mondatataink, a megtett és az elszenvedett fordulataink. Ki itt az "igazi magyar", s ki a valóban "nemzetáruló"? Igaza volt-e akkor Grósz elvtársnak, avagy tévedett? A mi belső mozgatórugóink, s azoknak a külvilágunk általi értékelése és félreértése ugyanúgy kavarognak itt, ahogy azt minden egyes nap megéltük, s akár a mai nap is átéljük. (Sőt, sajnos előre látható: mi magyarok még jó ideig keringeni fogunk a magunk alkotta démoni köreinkben.) A megszólalóra mindig oly jellemző - és legtöbbször leleplező mondataink, a kisded emberi játékaink és játszmáink, a magunknak mindig megmagyarázott átveréseink és árulásaink, illetve az átveretéseink és elárultatásaink ugyanúgy ismerősek lesznek, mint a megértésünk, elnézésünk és a megbocsátásunk alapesetei. Rádöbbenhetünk: "Jé, ez velem is megtörtént - vagy legalábbis megtörténhetett volna..."Kiadónk garantálja: ezen könyvecske olvasói biztosan másképp fogják látni világunkat, mint előtte. (S mi más a művészet feladata?!) Különös mosollyal, megértőbb és sokkalta elnézőbb, derűsebb tekintettel vizslatják majd a körülöttük lévők "emberi színjátékait". S valószínűleg másképp is fognak élni, viselkedni, talán még szeretni és gyűlölni is. Mert ők már azt is tudni fogják, amit mások még nem is sejtenek: őket is mindenki másképp nézi, legalább is ott, ahol még tisztelik a magyar nyelv gazdagságát, s csodálatos megújulóképességét. S az is garantálható: ezen könyv olvasóinak a közeljövőben biztosan lesz elég meditálni- és vitáznivalójuk mindenki mással, de leginkább saját magukkal.