Vasvirágok nyílása - A Gangesztől a Dunáig - Versek

A Vasvirágok nyílása Ruva Farkas Pál második verseskötete. A szociológus-újságíró-költő mélyről, a nagyon szegények közül verekedte föl magát azzá, aki. Édesanyja volt az, aki nemcsak édes bokolyiról gondoskodott gyermekeinek, hanem a tudás szomját, a küzdés keménységét, a tanulás követelményét is beleoltotta gyermekei személyiségébe. Az anya, a zöldszemű asszony, aki betegen is fölkelt, elment, s étellel tért meg éhes gyermekeihez. Aki - mint József Attilát a MAMA - szintén "elhagyta" gyermekeit. De csak azért, hogy bárányfelhőn ülve - most már rá is érve - vigyázza felnőtté ért magzatai léptét. Most elégedetten mosolyoghat, s beleolvashat e kötetbe, megtalálja benne önnön folytatását, a cigány-törvény tiszteletét, az ősök tiszteletét, az élet-folyam folytatás ígéretét. Ruva Farkas Pál gyöngéd szerelmi lírájában mindig jelen van valamely módon az anya, a feledhetetlen. A romák viszonya elhunyt szeretteikhez egyébként is eltér a nem romák többségétől. Csak a testet temetik el, az elhunyt lényét megőrzik lelkükben és mindennapjaikban, s beszélgetnek, tanácskoznak vele, gyermekeiket, unokáikat megmutatják az elhunytnak, s áldását kérik rá. Hiszem, hogy meg is kapják. Nyissa ki hát a szívét a kötet olvasója is, s engedje lelkéig érni Ruva Farkas Pál költészetét.