Végig'gondolt gondolatok

Hűűű... de rafinált e könyv szerzője! Az ember nem is gondolná! Úgyhogy mélázzanak el egy kicsit (persze, közben belelapozhatnak a könyvbe), mielőtt megveszik. Ha ódzkodnak tőle, ne vegyék meg. Mert én is hogy jártam, mint főszerkesztő? Kezdtem olvasni a kéziratokat. A publicisztikák eleje lassan gördült (mint színházban FEL a függöny), még ki-kinéztem az ablakon, motoszkált a macska, mi lehet ez? - odasandítottam. Aztán a talpam alá csusszantak Makray Imre szógyöngyei, és egyre sebesebben fogtam fel az egymás után kapaszkodó mondatokat, s felgyulladt a mohó szellem-érdeklődés villanykörtéje, és már gördülök, gördülök egyre gyorsabban, és várom a mondat végét, de ni, már ott, ott kínálja magát a következő eleje, tele dús érzelemmel... éles logikája, mint a szike, hasít és jön, már itt van a következő mohó mondata... Közben kifolyt a víz a kádból, a macska elkóborolt, odaégett a hagyma a zsírban, csöngettek, de nem hallottam... mert vártam, hogy mit hoz ki gondolatmenete gombolyagjából Makray. Meg kell, hogy mondjam: értelmes dolgokat. Lám-lám, ez tényleg így van - motyogok, és mintha megvilágosodna agyam egy-egy sötét bugyra. Egy jó zsidó barátomtól megkérdeztem a szerző egyik írása kapcsán: te, ez nem antiszemita egy kicsit? - Nem - válaszolta -, mert igaz. Hát ilyen ez a könyv! Úgyhogy gondolják meg jól, mielőtt megveszik. Brády Zoltán