Végnapjaim története ... és másegyéb furcsalmak

FÜLSZÖVEG Szervác József (1952-2001) költőként vált ismertté az igényes olvasók körében, mi több, versei által lett nemzedékének egyik legjelentősebb egyénisége. Fájdalmasan rövidre szabott életében azonban mégis megadatott számára egyfajta teljesség: szemléletének és eszméinek művekké teremtett, komor szépségű világa irodalmunk értékes része, mondhatni "örökös tartománya" immár. Szervác rendkívül igényes és szigorú, folytonosan kísérletező és kereső művész volt. Személyiségének, alkatának ez a lényegi tulajdonsága - kereső nyughatatlansága - inspirálta őt arra, hogy mondandóját prózai művekben is megformálja. Rövid, karcolatszerű elbeszélések, abszurd hatású, humoros, ugyanakkor mélységes részvéttel ábrázolt végjáték-epizódok, drámaian feszes és sűrű szövetű novellák gyülekeztek a versek mellé. Ezek az írások mégsem afféle "költői prózák"; legföljebb kapcsolódó, de önálló szöveguniverzumok. A hősök többnyire magányos, elesett emberek, a Sors feketelistás kiebrudaltjai. "Vétlen matériájukat" Szervác József a lelkünkhöz emeli, hogy érezzük, szánjuk és szeressük őket - mint magunkat és az életet: a másoknak mindig remélhető Reményt.