Végvárak Zuglóban

A nyolcvanas évek elején tizenévesként fordultam meg először Zuglóban, az Erzsébet királyné útján akkor még működött az Éva mozi. Már ekkor megragadott az a különleges hangulat, mely a fővárosnak ebben a részében érezhető. Harminc éve élek Budapesten és bár nem Zuglóban, hanem a szomszédos kerületekben, ha csak a Stefánia úti fasorra, a Thököly út villáira, a Városliget zöldjére, vagy a Bosnyák téri piac nyüzsgésére gondolok, jól értem, miért szeretik az itt élők ennyire ezt a városrészt és hogy miért választja olyan sok fiatal ezt a kerületet lakhelyéül. Zugló múltja, értékrendje, életmódja szempontjából mindig is polgári városrész volt. Mivel a radikális katonai-félkatonai mozgalmakra a legnagyobb veszélyt a polgári közeg jelentette és jelenti ma is, nem véletlen, hogy a vészkorszak idején Zuglóban is súlyos áldozatokat követelt az ország feletti hatalmat rövid időre átvevő társadalmi csoport rombolási vágya és embertelen dühe. Ugyanakkor bebizonyosodott az is, milyen sokan álltak ki akár saját életüket is kockáztatva az üldözöttekért, egyúttal a minden személyt megillető, megkülönböztetés nélküli, korlátozhatatlan emberi méltóság tiszteletben tartásáért, példát mutatva ezzel az utókornak, így nekünk is. Sokan sokféleképpen megírták már a második világháborús korszak borzalmainak krónikáját, munkatársaimmal azonban olyan művek, tanulmányok létrehozására törekedtünk, melyek alkalmat adnak nemcsak a múltbeli események pontos feltérképezésére, vagy a visszaemlékezésre, hanem szűkebb környezetünk történelmének felkutatására és ezáltal önmagunk és értékrendünk megismerésére is. Több mint három éve fővárosi és két éve zuglói közszereplőként ugyanis fontosnak tartom, hogy legyenek olyan közös mércéink, szilárd értékeink, melyek a mindennapi nehézségek között is megfellebbezhetetlenül irányt mutatnak számunkra. Ilyen viszonyítási pontok lehetnek azok a jelentős események vagy személyek, melyekre, illetve akikre a helyi közösség büszkén emlékezhet. Az országgyűlési választások - melyet a demokrácia ünnepének is nevezhetnénk - közeledte mindig jó alkalom arra, hogy a hétköznapi gondokat rövid időre félretéve felemeljük tekintetünket és körülnézzünk környezetünkben. Ilyenkor nemcsak azt gondolhatjuk át, a következő néhány évben merre induljon el az ország, hanem megfigyelhetjük, milyen értékek mellett sietünk el nap mint nap anélkül, hogy azokat észrevennénk. Ajánlom ezt a tanulmányt mindazoknak, akik elszenvedői voltak a huszadik század tragikus történelmi időszakának, ajánlom az áldozatok hozzátartozóinak, valamint Zugló és a főváros polgárainak. Ajánlom továbbá minden politikusnak és közszereplőnek, hogy okulva a múlt történéseiből minden gondolatukat és tettüket alaposan fontolják meg, mielőtt a radikalizmus útjára lépnének. Végül, de nem utolsósorban jó szívvel ajánlom ezt a kiadványt a fiataloknak, akik abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy nem tapasztalták meg saját életükben a diktatúrák embert próbáló korszakát. A tanulmány elolvasásával nemcsak szűkebb környezetüket ismerhetik meg, hanem a múlt ismerete révén a jelent is könnyebben megérthetik. Mivel pedig néhány év múlva már ők felelnek majd az ország sorsáért, kívánom, hogy az előttük járt nemzedékek példái megóvják őket attól, hogy a múlt, melyhez annyi fájdalom és szenvedés tapad, megismételje önmagát.