Vérezni kezd a tenger

A magyar irodalom és kultúra norvégiai népszerűsítője, a nyugati magyar emigráns líra kimagasló képviselője volt az idén augusztusban norvégiai otthonában hetvenhét évesen elhunyt Sulyok Vince. A most megjelent szép kötet a neves fotográfus, Kaiser Ottó művészi felvételei kíséretében adja az olvasók kezébe a költő utóbbi években született verseit. Sulyok Vince költészetében a skandináv irodalomra nagy hatást gyakorló szikár, tárgyias líra, az élőbeszédszerű, monologizáló szabad vers és a klasszikus modernség magyar hagyománya szerves ötvözetté formálódik. A vallomásos, már-már gyónásszerű versek egyben filozofikus létértelmezések is, középpontban a "miért itt?", "miért most?", "miért így?" vagy a "lehetne másként?" kérdéseivel. Az emigráció tapasztalata és az ebből kinövő bizonytalanságérzés, az élet szépségeire való rácsodálkozás és az elmúlással való bátor és bölcs szembenézés határozza meg lírai alapállását (az utóbbi idők termésében a varázslatos-misztikus skandináv hangulatok mellett a nyugdíjas évek helyszínei - a spanyol tájak vibráló fényei, izgató színei is feltűnnek), miként az alábbi versrészletben: "Talán valaki más életét éled itten, / de a te életed ki éli valahol? / A feltételes módot nem ismeri azonban / sem a történelem, sem a te életed. / Biztos csupán a múltad, az, ami megesett / ténylegesen veled, mert emlékezni is / csupán erre lehet. Más emlékeivel / nem töltheted ki a múltad, se a jelened. / Hogy ki vagy, kivé lettél, / egy dolog szabja meg, / bárhova is vetődj el: / a gyökered." (Tévedésből talán) Az elégia műfaját modern életérzéssel megtöltő, formailag is kötetlen líra kedvelőinek ajánlható, szép, igényes kötet.