Vérrel írt sorsok

Drénia királya, I. Zmed de Vigorard Zhíliába tart, hogy személyesen vezesse hódító seregét a Birodalom ellen. A cél az, hogy megtörje a lícs Eftghitegor és a Hetek Tanácsa hatalmát, akik piócaként élősködnek a gyengekezű gyermekkirály, Dierane akaratán, s Drénia zászlaja alatt egyesítse a Rend Két Bástyáját. Zmed és fivérei, mielőtt Zhília felé indulnának, először Lendorra hajóznak, leverni a Justen di Bray által vezetett lázadást, és bosszút állni a lemészárolt drén helyőrségért. Azonban, ahogy az várható, semmi sem az, aminek látszik. A fivérek ismét kemény fába avagy rothadó húsba vágják a pengéjüket. A lázadó gróf ugyanis maga köré gyűjti Lendor legjelentősebb nekromantáit, s Döberk vámpírjai is tiszteletüket teszik, hogy a maguk szájíze szerint alakítsák az eseményeket, és megakadályozzák, hogy Zmed Zhília földjére tegye a lábát. Ehhez azonban a De Vigorard fivéreknek is van egy-két csattanós pofonjuk, még ha olykor fel is forr egymástól az agyvizük és immár, a védelmező kermon dacára, sem minden esetben ússzák meg sebek nélkül. A Vér és Korona-sorozat második kötetében szerelemmel, árulással, újabb cselszövésekkel, sötét praktikákkal és még sötétebb alkukkal találkozhat az olvasó. A drén fivérek eléggé eltérő személyiségek; a széthúzás és az összetartás egyaránt jellemzi őket. Ám van még valami, ami közös bennük Mindhármuk sorsát vérrel írták!