Vidám illemtan

Megjegyzés: Fekete-fehér illusztrációkkal. FÜLSZÖVEG Ha pesti lakos vagy, gyakran megállapítod egy-egy eseménydús napod után - amikor közlekedtél és dolgozták, ügyintéztél és vásároltál, érintkeztél, sőt szórakoztál -, hogy nehéz illemtant nem írni. Mi tehát - a könnyebb ellenállás vonalán haladva - írtunk egyet. Sőt immár a második - javított, bővített - változatra is rászántuk magunkat. Részint az első kiadás tapasztalatai, részint jövőbe látó képességünk következtében tisztában vagyunk azzal, hogy ennek súlyos következményei lesznek, mert: 1. Rokonaink, barátaink, ismerőseink meg az a néhány ember, akivel utcán, villamoson, közértben, tribünökön és más csatamezőkön találkozunk, kétségbe vonják illetékességünket, mondván: "Még ő mert beszélni a jó modorról..." Védekezésünk: nem kizárólag a mások fogyatékosságaiból okultunk - a magunk hibáiból is merítettünk. 2. Kritikusaink kétségbe vonják felkészültségünket: milyen jogcímen kontárkodunk a pedagógiába, pszichológiába, sőt, uram bocsá', az etikába? Minő dilettantizmus! Mentségünk: laikus voltunk teljes tudatában cselekedtünk. Bátran valljuk: nem vagyunk sem átfogók, sem hézagpótlók, sem cáfolhatatlanok. 3. Lesznek, akik jóhiszeműségünket vonják kétségbe: a) vissza akarjuk állítani a jó modor követelményét, holott azt a tizenhat éven aluli közvélemény már eltörölte; b) korszerűtlen eszméket propagálunk, hiszen a modern ember nyers és faragatlan; c) növelni akarjuk a képmutatók táborát; a jó modor külső máz csupán, az igazán meleg szív daróc alatt dobog. Cáfolatunk: a tizenhat éven felüli közvélemény, azaz a lakosság többsége illempárti. Sőt, már a tizenhat éven aluliak sincsenek egységes állásponton. Ma már nem kap dicsérő oklevelet az a fiatalkorú, aki átadja a helyét a villamoson, s nem foglalják vezércikkbe a nevét, ha felveszi az elejtett csomagot - vagy a magatartását érő bírálatot. Vagyis: az illedelmes fiatal nem egyedi jelenség többé! Korszerűtlen eszmék? A piszkos cipő, a csapzott haj és a mosatlan száj a modernség kellékei volnának? Hadd emlékeztessük a faragatlanság apostolait: elég régen lejöttünk már a fáról. Sőt, egy kis idővel ezelőtt két lábra is álltunk. Hogyan lehetne modern az, aki az ősembert majmolja? A modernség tehát nem jelent felmentést az illem követelményei alól. (Sem az illemszabályok nem ismerete neveletlenségünk következménye alól.) Modortalan csak az lehet, aki Robinsonként egy elhagyott szigetre kerül; illetve még az sem, mert ott nincs kivel modortalankodni. De ha már megtalálta a maga Péntekjét, viselkednie kell, hogy elviselhető legyen életük. Hogy vannak jó modorú elvetemült emberek? Akadnak. Még többen számításból teszik magukévá a társadalmi együttélés szabályait. De ebből nem következik, hogy a becsületességet bárdolatlansággal kell bizonyítani. Nekünk - e könyvecske elkövetőinek - tiszta a szándékunk. Csak azt akarjuk mondani, hogy kellemesebben és vidámabban tudnánk együtt élni, ha több tapintattal és tekintettel, tisztelettel és szeretettel közelednénk egymáshoz. Befejezésül megállapíthatjuk, hogy e rövid előszóval is példát adtunk illemtudásunkról, mert hiszen meg vagyon fogalmazva a Szerzők Illemkódexében: "Bevezetőben mentegetőzni illik." Vissza TARTALOM Ez még nem lecke, csak bevezetés 5 Még mindig nem lecke, csak felvételi vizsga 7 Üres külsőségek? 12 Emberek és szokások 59 A közlés illemtana 99 A pénz és a jómodor 123 Hétköznapi csetlés-botlás 150 Viselkedés a munkahelyen 166 Az úgynevezett magánélet I. 190 Az úgynevezett magánélet II. 224 Vendég áll a házhoz 239 Jó mulatást! 271 Úton-útfélen 290 Engem gyaláz, engem tesz a vesz a szóra 310 Ez az utolsó szavunk...! 341