Vígjátéktól az avantgárdig

Az eredetileg magyar, francia és román folyóiratokban megjelent írások átdolgozott formában kerültek e kötetbe. Célunk a román irodalom egy-egy fontosabb fejezetének hármas megvilágítása volt a francia-román, magyar-román vagy éppenséggel a francia-magyar kapcsolatrendszeren keresztül. Számos, eddig ismeretlen adatra bukkantunk, amely alátámasztja a színház és a vígjáték szerepét a 19. századi román fejlődéstörténetben. Ezenkívül értékes információkkal szolgáltak a francia konzulok diplomáciai jelentései is. Új szempontok szerint vizsgáltuk Mihai Eminescu magyarokról szóló cikkeit, a román irodalom magyar fordítástörténetét, továbbá Tristan Tzara magyar kapcsolatait, valamint az 1956-os szabadságharchoz fűződő szoros kötődését. Összefoglaló képet próbáltunk fölvázolni a román avantgárdról vagy a hatvanas évek végének egyetlen román irodalmi ellenzéki irányzatáról, az esztétikai oneirizmusról. A teóriák helyett egymás mellé próbáltuk állítani a másfélszáz éves levéltári anyagot, a kevésbé ismert dokumentumokat és leveleket, hogy párbeszédet folytassanak egymással és a jelennel. Emlékeztetni szeretnénk arra, hogy az utolsó román irodalomtörténet ezelőtt ötven évvel látott napvilágot! Jobban oda kellene figyelni szomszédainkra, talán többet is tanulhatnánk tőlük, mint gondoljuk. Ezúton szeretnék köszönetet mondani a Budapesti Francia Intézetnek, hogy támogatta többszöri párizsi tartózkodásomat és a francia levéltárakban folytatott kutatásaimat.