Világhódító bábok (Az Állami bábszínház krónikája)

Világhódítóknak hadvezéreket, prófétákat nevezünk, közülük is csak egynéhányat. Bábjátékosokra nem illik ez a megjelölés. A bábjátékosok álmait nem terhelik efféle nagyra törő tervek, ők "csak" elbűvölni akarják a világot. Életre keltett bábuik naiv varázserejével élesztgetik azt a lélek mélyén rejtőző erőt, amely visszaállíthatja ember és természet, ember és közösség harmonikus kapcsolatát. Elképesztő ez a bátorság? Alighanem. De nem ez a szándéka minden mágikus szertartásnak, dramatikus szokásjátéknak, színházi előadásnak, a művészetek más ágait nem is említve? A magyar színháztörténet korábbi századaiban a bábjáték alig hagyott nyomot. És most, századunk második felében, sokszor reménytelennek látszó próbálkozások után, szinte egyetlen emberöltő elegendőnek bizonyult a művészi bábjáték megtermetéséhez, felvirágoztatásához. A magyar művészi bábjáték - hosszú időn át az egyetlen - otthonává lett Állami Bábszínház bábjátékosai a kezdet teremtő zűrzavara után egyszer csak elérik az érettségnek azt a fokát, amely lehetővé teszi, hogy elinduljanak "világbűvölő" útjukra. Ekkor még a hírnév harsonája nélkül.