Visszatükröződések

ELŐSZÓ Fannyt alternatív beállítottságú, művészetek, főleg az avant garde iránt rajongó lányként ismertem meg. Imádta a zenét, jól rajzolt, festegetett és folyamatosan szerelmes volt. Eltűnt és előkerült. Nem vette komolyan az epedő férfiakat. Lehetett az gazdag külföldi, vagy utcán utána kullogó csóró. Sohasem említette, hogy verseket is ír. Egy napon aztán elém tette a kockás papírlapra ákombákomozott sorokat. Sok oldalt, egy kötetre valót. Elolvastam néhányat és megdöbbentett, farkas, vér, nihil, köd, éhezés, depresszió volt többségük témája. Viccesre vettem a figurát: feldarabolt hullák, csorgó nyálú cukros bácsik miért nincsenek? Hogy nyomatékot is adjak sajátos kritikámnak én is kanyarítottam oda egy rémséget: a trillázó zombit. Jót nevetett rajta. Van életöröm, boldogság és ezernyi csoda a mi világunkban. Legközelebb, talán egy huzamosabb sikerélmény vagy újabb szerelem hatására átalakult költészete. Optimista lett, szépséget imádó, és kíváncsi felfedező. Így alakult, változott hétről-hétre az anyag. Maga szerkesztette, válogatta. Senkinek sem engedett beleszólást. Aztán egyszer csak elkészült. Kovács Fanny így lett költővé. A Visszatükröződések a lassan komolyodó fiatal lány bonyolult érzés- és lelkivilágába engednek bepillantást. Hogy sokat-e vagy keveset, döntse el a tisztelt olvasó. Tőke Péter főszerkesztő Vissza