Volt egyszer

Részlet a műből: Szél átfújta, nyirkos szeptember végi délután két jól megtermett férfiú igyekezett Kleigsthone felé, derekasan kilépve a kövecses kanyargó úton, amerre ebben az átkozott időben egy megveszekedett lélek se járt. Az útmenti fákat jajgatva nyekergette a szél, egymáshoz csapkodva suhogó lombjaikat, az ég színe piszkos hamuszürke volt és délután hat óra felé járhatott az idő. Vagy kétszáz tengerészköpésnyire Maucy-tól az út váratlanul két felé szakadt; az egyik jobb felé kanyargott, míg a másik letért a szántóföldek mentén és egyenest a kliegsthone-i kastély felé látszott vezetni. A két jól megtermett férfiú tanácstalanul megállt az útelágazásnál és miután nem volt senki, aki útbaigazítással szolgálhatott volna nekik, rövid tanakodás után, amely elárulta, hogy nem ismerősek a vidéken, a szántóföldek felé vezető útjuk egyenest a kastélyba vezet.