Vonzások és taszítások

"Nem a mindentudás, hanem a mindenért vállalt felelősség volt e kötet írójának vezérlő gondolata. A vigasztalás és a megértő szolidaritás reményében tette a kötet élére mottóként Propertius önmaga igazolására írt mentegetőzését: Ha erőm cserben hagy, merni is szép marad, / Nagy dolgokban érdem a puszta akarat. Ezek a nagy dolgok, a magyar történelem, sőt a magyar közgondolkozás vissza-visszatérő kérdései nem egyszerűen a történelem, a szociológia, a társadalomtudomány vitatott kérdései, hanem jóérzésünk, itthon érzésünk meghatározó alapjai is. Albert Gábor nem igazságot oszt mikor többek között a "nyakravaló nélküli" Petőfivel szemben a Mészáros Lázár igazi arcképéhez ad fogódzókat, vagy a sokszor megtagadott Kazinczy arcképét retusálja. A magyarországi németek kitelepítését felemlegetve sem a bűnösök megnevezését tartja fontosnak, mint ahogyan a felvidéki magyarok kiűzését is egy sokkal súlyosabb, az emberiséget sújtó lelki válság következményének láttatja. Szerinte nemcsak mi magyarok, hanem szinte az egész világ, legfőbbképpen Európa népei az elmúlt században hajótörést szenvedtek, s most fuldokolva hánykódunk a világ tengerén. Csak a kultúra, a felelősség és a szolidaritás hajóroncsaiba kapaszkodva, egymást segítve élhetjük túl - vonzások és taszítások közepette - azt a világromlást, amelyet a huszadik század eszmei kataklizmái szabadítottak ránk. "