Vörös vihar

"Marschalkó Lajos hitet tett a maga módja szerint s hite alapján élte életét, nemzetét szolgálva. Izzó magyarságában öklelt, mint a bika, védte a magyar gyepűt körömszakadtáig, utolsó leheletéig, mert mást nem tehetett. Önmagát adta életének minden percében s véres betűkkel viselte homlokán a jelszót: "ne bántsd a magyart!" Ember ennél többet nem tehet, minthogy önönmagát veti küzdelembe, amikor nemzetéért síkra száll. Marschalkó Lajos élete egyetlen nagy síkraszállás volt, elejétől végéig. Hogy jobban remegett alatta a föld, mint mások alatt? Ez az óriások kiváltsága, avagy balsorsa,... Sok sebből vérzett Marschalkó Lajos ezen az átokkal sújtott magyar gyepűn. Emlékezetének adassék tisztelet: bármilyen mélyre hasítottak is olykor a sebek, a magyar szó hitet tett harcosa meg nem hátrált soha és nem roskadt térdre senki emberfia előtt. Az egyre szegényebbé karsztosodó magyar őrgerincen most már üresen marad a helye. Gyöngemarkú utódok között nem akad olyan, ki elejtett fegyverét fölragadni merné. De ha lesznek még valamikor, akik kőbe véssék a magyar írás e hősi korszakát, fölróhatják majd arra a magányos sziklára: "Itt állt és küzdött a nemzeti eszme védelmében szemközt a világgal, az utolsó óriások egyike!" TARTALOM Előszó 5 Egy nép magára marad 7 Egy magányos úr 12 Sorsválasztás 17 Édes Erdély, itt vagyunk! 24 A csalódott menyasszony 32 Örök barátság Jugoszláviával 41 Éjszaka Magyarország fölött 48 A szobor előtt 57 Az árulók szövetsége 62 Látogatás egy munkaszázadnál 71 Az Azúr-expressz 77 Szövetséget kötöttünk 82 A vár messze van a Dontól 88 Az egyetlen ellenállü 93 1944. március 19. 99 Sárga csillag 104 A letépett gyermekfej 112 Németek között 118 A románok átálltak az oroszokhoz 124 1944. október 15. 130 Egy város búcsúzik 136 "Kormányzói kézirat érkezett." 141 "Felszabadítók" 146 Nyugatért mindhalálig 150 Fütyül a szél Kőszeg felett 156 Számadás 160 Az utolsó hazai karácsony 165 A C. I. C. zsoldosai 171 A másik Amerika 180 Wass Albert: Magyar szemmel 189