Winifred Wagner, avagy Hitler és Bayreuth

Brigitte Hamann, a kiváló bécsi történésznő érdeklődése a Habsburg-ház nevezetes tagjai után Hitler fiatalkora felé fordult, ahhoz pedig már Bécsben hozzátartozott a Wagner iránti rajongás. Hamann ugyan nemet mondott a Wagner unokának, amikor az 1997-ben felkérte, hogy tartson előadást anyja, Winifred születésének centenáriuma alkalmából, ám a további Hitler-kutatás során mégiscsak eljutott a bayreuthi "nagyasszony" személyéhez. Az angliai Sussexből származó árva lány szinte még gyerekfővel ment férjhez Wagner fiához, a jóval idősebb, sikertelen zeneszerzőhöz: Siegfriedhez, és négy gyermeket szült neki. Férjével együtt kezdettől fogva rokonszenvezett Hitlerrel és pártjával, és haláláig kitartott szimpátiája mellett. Hitler, azaz "Wolf" családtagként járt Bayreuthba, tegeződött Winifreddel, és atyai barátja lett fiainak: Wielandnak és Wolfgangnak. Richard Wagner menye visszataszító eszméket vallott, antiszemita és meggyőződéses náci volt, ám Hamann könyvét olvasva árnyaltabban látjuk ellentmondásos alakját. A dokumentumok tanúsága szerint jó kapcsolatait emberbaráti cselekedetekre is felhasználta, s így Bayreuth oltalmat jelentett a rendszer nem egy üldözöttjének. Rendkívüli és öntörvényű egyénisége egyszerre taszító és tiszteletet parancsoló. Klaus Mann, aki közvetlenül a háború után készített vele interjút, azt írja, hogy Winifred "az egyetlen náci", akivel Németországban ekkortájt találkozott, s az egyetlen, aki 1933 és 1945 között nem volt "ellenálló". A kultúrtörténeti korrajzhoz tartozik, hogy Cosima és Siegfried Wagner halála után Winifred volt az, aki egészen az új Wagner-nemzedék fellépéséig, a háború utáni "Új-Bayreuth" korszakig egyeduralkodóként vezette az újjáélesztett Bayreuthi Ünnepi Játékokat.