Zé, ó és ó

A neves képzőművész-eszéíró most egy szikár szerke-zetű regénnyel jelentkezik - „egy emberkert kacagtató tragédiájá"-t írta meg. A mű a hetvenes évek budapesti Állatkertjébe kalau-zolja olvasóját, ahol az ápolók és fogvatartottjaik élnek és dolgoznak. A terepet, a metafizikus helyet („állatkert"1, nyilvánvaló önéletrajzi elemekkel át-szőve, a főhős szemüvegén keresztül látjuk. Az el-mondható történet egy valóságos esemény előzmé-nyeit-körülményeit „mondja el": egy állatkerti teve gyalogos szállítás közben, a budapesti utcán agyon-harapta egyik ápolóját. Az Állatkert történetileg is hiteles, 1956 utáni, különös strukturájú világában a kint és a bent sokszor abszurd valósága nem csak a lelkekben, de az átlagos mindennapokban is meg-jelenik. Hogy valójában ki van kint és bent, ki a foglár és ki a fogvatartott - az olvasónak kell eldöntenie. Gyűlölet és szeretet, önmentség és árulás, megbocsá-tás és bűn - ezek a regény kulcsszavai.