Zsidótörvények - zsidómentők

Pantheon ez a könyv, azoknak a magyaroknak a dicsőségcsarnoka, akiket az üldözöttek mentéséért Izrael Állam szigorú elbírálásában, a megmentettek tanúsága alapján a Világ Igazainak sorába emelt. Mintegy 700 igaz ember, akik egy elvadult világban életüket kockáztatva nem mérlegeltek, tették, amit tenniük kellett. Aki ezt a könyvet megálmodta - maga is a vészkorszak, a holokauszt túlélője -, mindenben osztozott népe sorsában. Gettó, munkaszolgálat, koncentrációs tábor. Jó sorsa vagy az isteni gondviselés úgy hozta, hogy megélte a felszabadulást. Lelkiismerete parancsát teljesítette, amikor az utókor számára kötetbe foglalta az embermentők történetét, köztük a saját megmentőjének, vitéz Horváth Kálmán századosnak tetteit. Százak vettek részt a halálra szánt zsidók megmentésében, és százezrek nézték végig - kik tehetetlenül, mások közömbösen, németek gyűlölködve, és sok ezer köztisztviselő, a csendőrség és a rendőrség zöme, tevőlegesen - a magyar zsidóság kálváriáját. Hogyan jutott el egy ország idáig? Hol voltak a jó barátok, a kedves szomszédok? Miben bíztak az üldözött százezrek? A kötet gazdag dokumentumanyaga ezekre a mindannyiunkban felmerülő kérdésekre adja meg a megrendítő választ. A zsidóellenes uszítások évtizedei nem múlhattak el nyomtalanul. Máig ható előítéletek ivódtak be akkor a magyar társadalomba. Az út hosszú volt és gondosan előkészített. Részt vállalt benne a magyar Országgyűlés mindkét háza a zsidóságot sújtó diszkriminatív törvények egész sorával, és a magyar kormányok politikája, ami másodrendű állampolgárokká degradálta a zsidókat. A jogfosztás, az előítéletek ébresztése és a fokozódó gyűlöletkeltés egy-egy lépést jelentett azon az úton, ami a magyar zsidóság iszonyú tragédiájához vezetett. Egy ilyen korban vállalni a veszélyt, szembeszállni a gyilkos indulatokkal, akár egy embernek is segédkezet nyújtani, valóságos csodája volt a lélek nagyságának. Az embermentők példája, emlékezés tetteikre, tiszteletadás nagyságuk előtt nem csupán a múlt feltárása. Elvezethet napjaink korszakos feladatáig, egymás megértéséhez és megbecsüléséhez.