A Csillagok hegyén

Léteznek-e még el nem mesélt történetek? Vannak-e még ki nem nyitott ablakok? Nehezen hihető, ugye? Pedig ez a könyv éppen ezt igyekszik bizonyítani. Szédületes utazásra hívja az olvasót, lepusztult ipartelepeken keresztül, mesebeli városon és minden hegyek legmagasabbikján át, egészen a Mocsár-szigeten álló fehér világítótoronyig, miközben lehull a lepel Krakkó néhány sötét titkáról is. A Csillagok hegyén szimpla világvége történetnek indul. Nincs áram, nem járnak a buszok, mindenki céltalanul lézeng az utcákon. Nem történt katasztrófa, egyszerűen megunta az emberiség, hogy társadalomba rendeződve éljen. Ebben a lassú agóniában találkozik egy lány, aki senkinek sem árulja el a nevét, egy szűkszavú autószerelő és Tom, aki alig tizenhét éves. Hozzájuk csapódik Sir Alex Kowalsky, a neves antropológus, és megpróbálja rábeszélni őket, hogy utazzanak el az északi tengerhez, ha már úgysincs jobb dolguk. Az indulás nem megy simán, sőt a szereplők közti ellentétek feloldhatatlannak tűnnek, ezért a szerző beleírja magát a saját könyvébe, hogy rendet teremtsen. Mégsem alakul minden zökkenőmentesen, mert ebben a világban nem működik a segélytelefon, és a karakterek sem fogadják kitörő lelkesedéssel a híres ponyvaregényírót. Külön problémát jelent, hogy a történet valahogy kikerül az irányítása alól. Furcsábbnál furcsább emberekkel találkoznak. Olyanokkal, akiknek más helyen, más időben kellene élniük. Amikor pedig a lány súlyosan megbetegszik, mesébe fordul az egész. Kowalsky mágussá, Tom a legkisebb fiúvá, a lány pedig elvarázsolt királykisasszonnyá változik. Meg kell szerezniük a gyógyszert, ami egy olyan magas hegyen nő, ahol szinte kézzel el lehet érni a csillagokat.