A fényképész utókora

A „Jadviga párnájával” és a „Milótával” lazán összefonódó regény a „Fényképész utókora”. Mindhárom regényben a szereplők rengeteget csetlenek-botlanak és bizony nem felhőtlenül boldogok. A női főszereplők a saját boldogtalanságukkal boldogtalanná teszik azokat a férfiakat, akik igazán szeretik őket. Az élet azonban mégis a megírt verzióhoz áll közelebb, mint a „cukros” lányregényekhez, így a valóságot láttam leírva, és folyamatosan elgondolkoztatott, hogy milyenek is lehettek volna. A tízpontos listán a Jadviga 10-t, a másik kettő 9-t kapna tőlem, de a hármas egész, bizony nagyon jól megírt történet. Haragot, bánatot, sajnálatot és sok-sok szeretetet éreztem a szereplők iránt és Závada Pálnak csak gratulálni tudok.

Szenzációs regény, az elmúlt évtized legnagyszerűbb magyar irodalmi alkotása. Nem a megjelenés évében vettem meg a könyvet, jóval később, de már legalább hatszor újraolvastam. És még mindig nem untam rá.