A lovassport története

Lovik Károly (Budapest, 1874. március 9. - Budapest, 1915. április 19.) magyar író, újságíró, szabadkőműves, nemzetközi hírű lótenyésztő, és szakíró. 1874-ben született Budapesten. Gyermekkorát eperjesi rokonainál tölti. Később Kolozsvárott, és Pesten jogot hallgat.  1893-tól hírlapíróként dolgozik. 1904-ben lovával megnyeri a Szent István-díjat. E díjjal hívja fel magára Bérczy Károly (fordító, sportújságíró, a Vadász és vesenylap főszerkesztője) figyelmét, aki tanítványának fogadja.  1911-ben a MTA Péczely-díjjal tünteti ki (Vándormadár c. műve).  Haláláig A Hét című folyóirat munkatársa. Utolsó műve a korai halála miatt félbemaradt Görgey regény részlete. Regényeiben,elbeszéléseiben megalázott kishivatalnokok, vidéki dzsentrik, unatkozó katonatisztek szerepelnek. Ábrázolásmódja a realizmus és az újromanticizmus között helyezkedik el.