A nagybácsi álma

Ha az írásait olvasom, azt kell hinnem, hogy ez az ember nem nevetett soha, nem tudott nevetni. Ehhez annak a rettentő belső feszültségnek a megereszkedése kellett volna, amely az ő lényének lényege és amelytől nem tudta megszabadítani semmi a világon. A tréfája a bulldog vicsorgása, a gúnyos ökölcsapás az emberek szeme közé. Mindent el lehet képzelni, de vidám Dosztojevszkijt, azt soha egy pillanatra sem. Ha van, ami izgató és érdekes úgynevezett humoros írásaiban, csak az, hogy a humora mennyire nem humor s humorizáló szándékát mennyire meghiúsítja tragikus életlátása. A nagybácsi álma című kötet Szabó Endre kitűnő fordításában jelent meg, Juhász Andor előszavával (Schöpflin Aladár)