A várúr fia

Délelőtt a fiúknak nem sok idejük volt tolvajt nyomozni. A néni igen sok feladatot osztott ki rájuk. Így csak ebédnél találkoztak. Amália néni a tábor túlsó végéből vérforraló jelentést kapott: egy olasz család állítólag tranzisztoros rádiót hallgatott! - No, majd megmutatom én nekik, hogy itt nem fognak zajongani! - így a néni vészjóslóan. - Meg kell érteniük, hogy az én kempingem a csend szigete ebben az iszonyú balatoni zajtengerben! - és elviharzott. A fiúk közben asztalhoz ültek a nagy hársfa alatt. De alig szívták be a halleves és a szilvás gombóc illatát, az olaszok sátra felől éktelen sivalkodás, zenebona, kiáltozás, jajongás hallatszott. - A csend szigete - jegyezte meg Csaba. Huba erre nevetni kezdett, de szálka akadt a torkán, és elkékült. Zoli és Csaba felváltva dögönyözték, míg sikerült kiköpnie a makacs halcsontot. A fiú lassan magához tért. - Már azt hittem, feldobom a talpamat, nem a szálkától, hanem a dögönyözésetektől... Részlet