A vén halász meséi

És Keikiwai, a vizek gyermeke, jól értvén a cápák nyelvét, hallotta minden szavukat, és megértette, milyen összeesküvés készül ellene. Erre a cápák nyelvén Moku-haliihez, a cápák istenéhez imádkozott fennhangon. A cápák pedig minden szavát hallották, megértették, és macskaszemükkel összenéztek, mintha figyelmeztetnék egymást a vizek gyermekének szavaira. Keikiwai pedig így fejezte be imáját: "Most pedig belemerülök a vízbe, hogy rákot fogjak a király számára, és nem esik bántódásom, mert a legkisebb cápa barátom is védelmébe fogadott." Azzal egy darab lávatörmeléket tört le, és a tengerbe dobta. A szikla hatalmas csobbanással esett a vízbe. A negyven cápa pedig a törmelék után kapott; ezt az időt használta fel a gyermek, hogy beugorjék. Mire a cápák észrevették tévedésüket, Keikiwai már vissza is tért egy wahin rákkal.