A XVIII. század költői - A Magyar Költészet Kincsestára 47.

"Nemzetietlen kor, mondja Toldy Ferenc ezekről az évekről. Az iskolákat szerzetesrendek tartják fenn. A középfokú oktatásnak a poétika éppúgy tárgya, mint a retorika, a nemesek alapműveltségéhez a versfaragás is hozzátartozik. Ez a körülmény még sokáig meghatározza a versíráshoz való általános viszonyt, és magyarázatul szolgál a költőszerep korabeli megítéléséhez. A költőről alkotott képnek még semmi köze a romantika által kialakított művésztípus mára ismét megrendült ideáljához. Nem magányos hős, nem mágus és népvezér, nem társadalmon kívüli zseni, csak egy ember, aki ír. Nem azért kiváltságos, mert ír, éppen fordítva: azért ír, mert kiváltságos, a műveltséget birtokló felső réteghez tartozik, egyházi személy vagy arisztokrata. A század folyamán a felvilágosodás terjedésének következményeként ez a szerep is lassú változásnak indul. A század végére a polgárság is szerephez jut, az érzelmesség pedig elhozza a romantikát előkészítő személyesség levegőjét."