"ad vinum diserti..." - Monostori szőlő- és borgazdálkodás

,,A szőlőhegyek a magyar emberek számára hosszú évszázadokon keresztül az emberi lét boldogabb pillanatait, óráit jelentették. A hófehérre meszelt présházak előtt álló diófa ?árnyékában, vagy a pince hűvösében - szomszédokkal, barátokkal elfogyasztott néhány pohár volt a kikapcsolódás az élet keserveiből. A szőlőhegy (így) nem csak a nyugalom és a béke szigete volt, hanem a természeti és az ember alkotta tájelemek kivételes szépségű együttese is." - írja Laposa József a Szőlőhegy című kis munkájában. Egy mondat még idekívánkozik: ,,A magyar szőlőtermesztés szent hegyei közé sorolható Badacsony, Szentgyörgyhegy, Somló és a méltatlanul keveset emlegetett Csobánc..." A balatoni szent ?hegyek fogalmát merészen kiegészítve szeretnénk, ha a magyar szőlőtermesztés szent hegyeinek sora bővülne, magam is jónak látnám, ha közéjük sorolnának még több ,,hegyet" is, de mindenképpen közé sorolnák ismét a méltatlanul elfelejtett igazi Szent Hegyet, Pannónia Szent Hegyét is, ahol a monostori szőlő-, és borgazdálkodással az ,,emberi lét boldogabb pillanatait, óráit", a ,,nyugalom és béke ?szigetét", a természeti ajándékok és a természeti szépség együttesét varázsoltuk vissza, egy a bencés közösségünkkel egyidős csodálatos hagyomány újjáteremtésével. Szeretnénk Kazinczy Ferenc 1831-ben történt pannonhalmi látogatásának vízióját újraálmodni: ,,Pannonhalma mintegy királyi széken lebeg az alatta ellapult sík felett, hosszan elnyúlt szőlők végében. Szent Márton a monostor hegye alatt ?fekszik játékos gyümölcseivel. Mindenfelé látni nyomait az itt bölcsen és erővel munkáló kéznek." ?(Kazinczy Ferenc, Utazásaim, Pannonhalma, 1831)