Az önpusztító lélek

Valami önsorsrontó hajlam szövi át szinte észrevétlenül egyre több ember életét. A civilizáció közismert önpusztító módszereinek (alkoholizmus, dohányzás, drogozás) sorát szinte zökkenőmentesen egészítik ki azok a gyakran a társadalmi követelmények hatására megjelenő lelki mechanizmusok, amelyek eredetileg alkalmazkodásként, nem ritkán önvédelemből keletkeznek, de végül ennek az ellenkezőjévé alakulnak át. Ily módon vedlenek át a szenvedélyek függéssé, a szervezet épségét célzó testi jelzések és a veszélyre figyelmeztető, tehát minket óvó félelmek életünket beszűkítő gátakká, a szép gondolatok lelket nyomorgató elméletekké, a nemes emberi értékek felsorakoztatásának induló rendszerek szívet-lelket gúzsba kötő elvekké. Így válnak legsajátosabb lelki folyamataink (az emberi létünk és állítólagos felsőbbrendűségünk letéteményesei) mindennapi belső rombolóival.
Az Örökzöld tabuk, Az utazás divatja és az Egy görög, egy török szerzőjének új kötete.