Utazás Lourdes-ba

Alexis Carrel (1873-1944), ennek a kis könyvnek szerzője, orvosi Nobel-díjat kapott 1912-ben az előző tíz évben elért teljesítményeiért. Ezeknek fontosságát (erről a későbbiekben bővebben lesz szó) a Scientific American 1994 szeptemberi-októberi orvostudományi különszáma úgy méltatta, mint a XX. század sebészetének alapját. Addigra két csodás gyógyulás ment végbe Carrel kutató, szkeptikus és ámuló szeme előtt. Mindkettő Lourdes-ban történt; az első, amelyet ebben a könyvben írt meg, 1902. május 28-án. Carrel részletesen feljegyezte, amit látott, de nem hitte, hogy csodát lát. Azt is tudta, hogy napjainak orvosi tudománya nem tud magyarázatot adni egy haldokló beteg nyilvánvaló és hirtelen gyógyulásáról, amelynek ő és néhány más orvos megdöbbent tanúi voltak.A könyv igazi tárgya azonban nem is maga a gyógyulás, hanem az a lelki küzdelem, amit a természettudományokban jártas orvosok önmagával vív, amíg végülis kénytelen csodának elismerni a látott és általa is vizsgált gyógyulást.