Cinq-Mars összeesküvése

Alfred de Vigny (1797-1863) a márki története által ihletve írt egy novellát Cinq-Marsról, melyet 1826-ban publikált. Címe: Cinq-Mars összeesküvése. A történelmi regényben összeütközik a francia birtokarisztokrácia és az erőszakosan központosító abszolút monarchia. A 17. század harmincas éveiben játszódó történet főszereplői: Franciaország és Navarra királya, XIII. Lajos, a Bourbon-dinasztia második tagja, aki apja (IV. Henrik) meggyilkolása után gyermekként került a trónra, felesége, Ausztriai Anna, és legfőképpen a becsvágyó, hatalomra törő bíboros, a gyönge királyt befolyásoló Richelieu bíboros (1585-1642). A gyermekkirály helyett anyja, Medici Mária, és kegyeltje, Cobcino Concini olasz kalandor intézte a birodalom ügyeit. Ez utóbbi tette államminiszterré Richelieut, akinek tevékenysége agyafúrt, manipulátor módon ásta alá a francia nemzet fő értékhordozóját, a független nemesi osztályt, és így a centralizált abszolút monarchia a másfélszáz évvel későbbi forradalmat készítette elő. A fő figurák beállítása meglehetősen önkényes, hiszen többségük szélsőséges tulajdonságokat, a jóság és a romlottság végleteit testesíti meg. Szatirikusan mutatja be a hatalom működését. Összetettebb egyéni karakter az összeesküvő Cinq-Mars, akinek közösségi szerepvállalását nem annyira politikai eszme, mint inkább belső lélektani ok motiválja. Ez a szerelme előtti dicsőség érdeke. A fiatal nemes nem menekül, inkább önként elébe megy végzetének. Aztán magától letérdelt a tőke előtt, átkarolta a cöveket, rátette a nyakát, szemét az égre emelte, s megkérdezte a gyóntatót: - Atyám, jól lesz így? Aztán, miközben a haját nyírták, égre emelte szemét és sóhajtva mondta: - Istenem, micsoda ez a világ? Istenem, felajánlom neked kínszenvedésemet, bűneimnek lerovásául. Öreg szolgája a vérpad lábánál lefejezése pillanatában szörnyethalt.