McGrath - szemben Dawkins-szal - valóban tudományos szemléletű könyvet írt, azaz nem lépte át azt a határt a következtetéseivel, amit a tudomány nem léphet át, ha tudománynak akarja magát neveztetni. Sajnos, a stílusa nem olyan átütő, mint például Dawkinsé, pedig az érvei nagyon jók és ami különösen szimpatikus, nem akar téríteni, nem az ateizmus vs. vallás csatát akarja megvívni, csak azt bemutatni, hogy a (természet)tudományok nem foglalnak állás egyik oldal mellett sem.
Könyvek
KategóriákE-könyvek
KategóriákAntikvár
KategóriákAkciók
- ElőrendelhetőKategóriák
Sikerlista
KategóriákÚjdonságok
Kategóriák- Belépés/regisztráció
Törzsvásárlói pontegyenleg:
Törzsvásárló kártyám
Kedvezmény mértéke:
Törzsvásárló kártyám
Legyen ön is Libri
Törzsvásárlói kártya igénylés vagy meglévő kártya fiókhoz rögzítése
Törzsvásárló!
- Kilépés
2008. 06. 11.
A könyv hajaz a DaVinci kód megfejtése típusú - valami eredeti gondolat farvizén híresé válni - próbálkozásokra. A fülszöveg alapján a könyv érdekesnek ígérkezik, aki azonban érdemi vitára "kitűnő érvelés"-re számít, csalódik. Ahelyett azonban, hogy a teológia szemszögéből arra válaszolna, miért van szükségük az embereknek istenre, vallásra, azon igyekszik, hogy a "mémek" létezését vonja kétségbe. Igazán "ragyogó okfejtés", csattanós válasz Dawkinsnak az lenne, ha a szerző kifejtené, vajon a vallás "mémje" miért élte-éli túl a szelekciót napjainkig. "Lebilincselő stílus" helyett szánalmas körülményeskedés (millió lábjegyzettel és hivatkozással), "élvezetes olvasmány" helyett görcsös igyekezet jellemzi a könyvet. Nem igazán tudom, kinek ajánlhatnám, akinek Dawkins stílusa és gondolatvilága tetszett, annak eszébe ne jusson elolvasni. A vallásos, hívő emberek pedig ne pazaroljék ilyen gyenge érvekre az idejüket.