A megtagadott szerelmekről

A kolumbiai kritika "A megtagadott szerelmek" című könyvet "mesteri novellának" és "az erotika egy szép irodalmi leckéjének" minősítette, mely elmerít minket egy igen kifinomult érzékiségben és humorban, amit egy varázslatos idealizmusban határoztak meg. Fiamma del Fiori és Martín Amador között lévő szerelmi történetet a tenger hullámaihoz lehet hasonlítani. Korbácsol, üt, simogat, nyaldos, jön és megy a felfedezett érzelmek egy hullámzásában, ami elmeríti az olvasót az ellentmondásos érzelmek örvényében. A szerelem és a közöny, a folytonosság és a passzió, a lelkiség és az engedetlenség résztvevői Fiamma del Fiori életének, egy kitartó és igaz nőének, élete legteljesebb ... és legüresebb pillanataiban.

Egy gyönyörű szerelmi történet, mely egy kikötői városban játszódik, ahol úgy néz ki, hogy az idő végigkíséri a pár nyugtalanságát. Az élet rezgéseinek kicsordulása, a keresés, az idealizmus, a lehetséges és lehetetlen álmok, örömök és magányok, addig, míg elérjük azt, mit mindannyian kívánunk: megtalálni önmagunkat.