Klímaparadoxonok - Lehet-e harmónia természet és társadalom között?

Az elmúlt néhány évtizedben a természetben tapasztalható változások közül pontosan nem lehet tudni, hogy miért az éghajlatváltozás váltotta ki a legnagyobb társadalmi és politikai érdeklődést. A nagyfokú érdeklődés, valamint az éghajlat már megtapasztalt és további várható változásai miatt a fejlett ipari országok az elmúlt két évtizedben komoly erőfeszítéseket tettek az éghajlatváltozás kockázatainak csökkentése érdekében. Mindezek ellenére a kockázatok nem csökkentek, hanem tovább növekedtek. Az elmúlt tíz évben végzett szociológiai kutatásaimban arra a kérdésre kerestem a választ, hogy a modern társadalmakban milyen társadalmi és gazdasági feltételek akadályozzák meg, hogy csökkentsék azokat a kockázatokat, amelyeket a működőképességük megőrzése szempontjából ennyire fontosnak tartanak.

Az éghajlatváltozással foglalkozó tudományos eredmények, politikai, illetve civil programok és viták elemzésével, a Magyarországon és az Egyesült Királyságban készített kormányzati és helyi szintű klímastratégiák megvalósítását segítő illetve akadályozó feltételek vizsgálatával kerestem a választ a kérdésre. Arra a következtetésre jutottam, hogy a modern társadalmakban olyan feloldhatatlan ellentmondások klímaparadoxonok alakultak ki, amelyek megakadályozzák az éghajlatváltozás kockázatainak csökkentését. A könyv végén bemutatom azokat a lehetőségeket, amelyek esélyt kínálnak a klímaparadoxonok feloldására és arra, hogy a vizsgált két országban és más az országokban is a társadalom és a természet között helyreálljon az egykori harmonikus viszony.