Megőrült kuvasz és más történetek

Egy állami gondozott gyermekként és felnőttként mindig befogadott idegen. Állandóan retteg, mikor támad vele olyan gond, hogy mennie kell bele a bizonytalanba, az idegenségek világába.
Amikor egy anya a körülmények kényszere vagy felelőtlenség miatt ellöki magától magzatát, az egész élete felett dönt. Az áldozat kezdetben, mindentől riadva, dajkálgatja önmagát, később állandóan hinni, kapaszkodni akar, de úgy, hogy közben acsarog és irigykedik, mert fáj benne az idegenként belefészkelődött világ. Egy állami gondozott úgy befogadott, hogy alapkövetelmény vele szemben az alkalmazkodás. Hozzá senki nem alkalmazkodik, mert aki szereti is, csak gyanakvó ideiglenességgel. Egy állami gondozott egész életében vágyik valami különleges csöndre, nyugalomra, és ellenszolgáltatás nélküli szeretetre. Vágyik egy családra, ahol ő természetes módon gyermek és testvér, hozomány nélkül is becsült feleség vagy férj, és olyan szülő, akin nem érzik a saját gyermekei, hogy valami szigetelő réteg van a szívén, a gesztusain, a szeretetén. Egy állami gondozott a csalódástól retteg a legjobban. Úgy érzi, hogy mindig hiába adja egész önmagát, a másik kikezdi, meggyanúsítja, s végül ok nélkül eltaszítja magától.