A Vörös szobában

A huszonhárom-huszonhat éves Strindberg (1872-1875) lelki fejlődésének történetéről számol be az önéletírásnak ez a kötete: A Vörös szobában. Az uppsalai egyetem után az érvényesülésre való törekvés első pár keserves esztendeje ez a negyedfél-esztendő: próbálkozás az újságírással, a lapkiadással, újra a színészkedéssel és az íróskodással. Kínos küzdelmek, kudarcok szakadatlan sorozata, míg végül a legnagyobb testi és lelki nyomorúság idején a züllés elől a Királyi Könyvtár nyújt Strindbergnek menedéket. Szoros kapcsolatban van ez a kötet Strindbergnek első nagy regényével, amelyet 1879-ben írt, s amellyel első nagy és döntő irodalmi sikerét aratta. Ennek a regénynek a címe: A Vörös szoba. Már a cím is utal tehát az önéletírásnak erre a kötetére, jobban mondva az önéletírás kötetének címe utal a regényre, mert hiszen az önéletírás harmadik kötetét 1886-ban írta Strindberg, tehát hét évvel később, mint a regényt. A regény a hetvenes évek svéd politikai, irodalmi, művészeti és társadalmi életének hatalmas szatírája. Háttere egy bohém társaság gyülekező helye, az úgynevezett Vörös szoba, egy stockholmi nagy kávéháznak vörös bútorzatú különszobája. Az önéletírásban erről a bohém társaságról, amelynek Strindberg is tagja volt, megtudjuk a valóságot. (Mikes Lajos)