Az analfabéta, aki tudott számolni

Letehetetlen. Olvastam a szerző előző könyvét. A százéves embert. Ezt a könyvet a karácsonyi készülődés közepette láttam meg. Türelmetlen voltam. Megvettem, elolvastam. Egy vécépucoló erkölcsi tartása összemérhető az államelnökével? Most is játszva tanuljuk a történelmet. És az emberi értékeket, értékítéletet, és az emberek másokról alkotott értékítéletét. Lebilincselően izgalmas stílusban. Nagy emberek hétköznapi oldalát, hétköznapi emberek nagy tetteit, véletlenek sorozatát, idióták, lecsúszott alakok, hitvány "kis-" és "nagyemberek" történelemformáló tetteit hihetően és hihetetlenül összefűzve egy csokorban megkapjuk. A százéves embernél a sok véletlen mértéke még talán hihető is. Ennél a könyvnél a szerző a könyv első felében túlzásokba esik, de a végére a stílus, a történetfűzés teljesen teljesen visszatér a százéves embernél megszokott arányokhoz. Ajánlom mindenkinek. Annak aki szereti a történelmet és akinek (a gyermeke se) szereti.... A százéves embert talán utána érdemes olvasni. Ez a könyv segít abban hogy ne a külső vagy valamilyen társadalmi helyzet alapján ítéljünk meg másokat. Észrevétlen kapunk történelmi ismereteket, erkölcsi tartást, útravalót, töltetet. A könyv elolvasása nem hiábavaló idő volt. Sőt!

Sziasztok. Nekem a Száz éves ember jobban tetszett. Ez már számomra nem tudta azt az élményt nyújtani. Amúgy nem volt rossz, jó kis történet tele váratlan fordulatokkal, de az író első könyve sikerült szerintem jobban.