Gömöri népmesék

Az ismert történész-etnográfus mesegyűjteményének a darabjai a huszadik század kilencvenes éveiből valók, de tanulságuk természetesen ma is érvényes. A mai Gömör szegény tájain (közmondásos, hogy milyen magas itt a munkanélküliek száma, s milyen nagy megint a nyomor) mintha még ma is változatlan funkcióval születnének az újabb és újabb meseszövegek: a mesés történetek itt is a szegény nép (pontosabban: a már megint szegény nép) életérzését, szebbre való vágyakozását fejezik ki.

"Gömöri népmesék - olvassuk a kötet címét. ,,Gömöri, mé' më (azaz: méghozzá, mégpedig) baracci!" Tenné hozzá a helyi nyelvhasználatnak megfelelően a mesélő, néhai Tóth Balázsné született Csák Margit néni, akinek köszönhetően ezeket a meséket annak idején , mintegy három évtizede, lejegyezhettem. Margit néni Baracán élt, abban a kicsiny gömöri faluban, melyet a mesék gyűjtője - e sorok írója - is szülőfalujának vallhat. Vasárnap délutánonként, ,,létánia" (litánia) után kerestem fel az Alvégben, a faluvégi házukban, ahol általában férje, Balázs bácsi társaságában fogadott. De nem csupán szűkíthető a ,,gömöri" jelző (baracira), hanem tágítható is. A mese ugyanis sok-sok emberi nemzedék tapasztalatait őrzi. Egy kicsit példatára a tehetségesnek, az egyetemes emberinek. Szeretetről, tisztességről, agyafúrtságról, csalafintaságról, gonoszságról, önzésről és önzetlenségről, irigységről és megannyi más emberi tulajdonságról szól. Az eredendően közösségi indíttatású népmese - mint ahogyan más népköltészeti műfajok is - nevelni kíván. mindezt élvezhető módon, ha kell, szórakoztatva, nevettetve, ha kell, elgondolkodtatva teszi. Gyermekként a rokonoktól ajándékba kapott könyvek, a Többsincs királyfi, a Vitéz szabólegény vagy Illyés Gyula Hetvenhét magyar népmese című kötete jelentette számomra az elsődleges mesei élményt. A családomban már nem dívott a mesélés szokása. Jómagam még kezdő gyűjtő koromban, egyetemistaként, s éppen Margit néni által kerültem közvetlen kapcsolatba az (emlékezetben) élő mesével. Ezek a mesék olvashatók ebben a kötetben, Számomra annak idején nagy, mondhatni, egy életre szóló indíttatást, élményt jelentettek."