Mindent begombolsz

egyik legvígaszosabban vidító, nem merem leírni, mégis, kupola-halálmagasokban járó poétánk írta róla Tandori Dezső egy tavalyi esszéjében. Legutóbbi három kötetével Báger valóban a kortárs költészet egyik legizgalmasabb figurájává nőtte ki magát. Aki megtanulta dekódolni az olykor Szabó Lőrinc-inél is értekezőbb hangvételt és az asszociatív módon építkező lírai rejtvényeket, az most is izgalmas szellemi kalandokra számíthat. A Mindent begombolsz bizonyos értelemben visszakanyarodás a Magánterem (és más régebbi kötetek) befelé figyelő attitűdjéhez, ugyanakkor nyitás az olvasók felé: felszólítás önvizsgálatra és egy előítéletekből, üres eszmefuttatásokból összetákolt valóságkép újraértelmezésére is.