A Quartier Latin

Ezt a könyvet a szülőfalumnak szentelem. Hogy lehet ekkorát lódítani? kérdi döbbenten az olvasó. Hiszen elég kinyitni az Irodalmi Lexikon I. kötetét, és máris kiderül, hogy az eset Biharnagybajomban történt. Márpedig ez a kis község elég távol fekszik a Diáknegyedtől Igenám, de én a szót szellemi értelemben használom. Elvégre az ember nemcsak egyszer születik. Én például másodszor húszéves koromban születtem meg, illetve újjá ahogy tetszik. Emlékszem: egy őszi napon, még megérkezésem napján mentem végig először alulról-felfelé, tehát délről északnak, a boulevard Saint-Michelen, s mohón ittam magamba a beteljesülés levegőjét, hogy végre a Szép ámulások szent városában, az Ember-sűrű, gigászi vadon-ban vagyok. Noha Párizsba kerülésem értelmi szervezője Ady volt, akkor még nem tudtam mert az igazi Adyt csak egy év múlva olvastam (1935), hogy első számú Párizsba csábítóm maga is a Quartier Latinban lakott, az Odéon mellett, abban a rue Casimir Delavigne-ban, ahol több mint tíz évvel előtte másik Párizsba kerítőm, a katonaszökevény Szomory is elsáncolta magát szegény, és szemben egy gipszöntő kirakatában, egy egész népség meztelen nőt bámult szobrok alakjában