Bejárom a kerek világot 1923-1928 - A rög alatt 1928-1935

KIKIÁLTÁS Valami nagy, közös feladat mindig érdekelte az emberiséget. Volt idő, amikor a föld kerek voltát akarták a gyakorlatban is bebizonyítani s merész hajósok raja kereste a nyugati átjárót Indiához. Jóval később a föld mágneses sarkai vonzottak magukhoz javíthatatlan fölfedezőket. Majd, a repülőgép föltalálása után, az Angliát és Franciaországot elválasztó kicsi tenger átrepülése volt a nagy feladat. Pár évvel ezelőtt ugyanannak az átúszása s jelenleg a nagy tengerek fölött való több napos repülés foglalkoztatja a vállalkozásra kész szellemeket. Emellett, mint a mutatványos bódé kisebbik látványossága, az a divat is járja, hogy a föld kerekségét ki gyalog, ki kerékpár hátán, ki egyedül, ki másodmagával, bejárja. A legtöbb effajta legény útközben a saját fényképét árulja s hivatalos pecséteket és aláírásokat gyűjt. A helyi lapok szerkesztőségeibe bekopog és szíves leközlés végett az élete történetét elmeséli. Közhírré teszem, hogy én e nagy férfiak csoportjába nem tartozom. Nekem pecsét gyűjteményem nincs (ha ruhadarabjaimat számításon kívül hagyom); én fogadást nem tettem, hogy így meg amúgy a világot körüljárom, ha térdig kopik is a lábam, sőt én még azt a csekélységet sem követtem el, hogy a sivatagokat teveháton, a tengereket egy lélekvesztőben, a szárazföldeket pedig amúgy gyalogosan szeljem át. A negyvenezer s néhány kilométerből harminckilencezret s néhányat - szégyellem bár bevallani, - vonaton s hajón tettem meg, A jószerencse elöntött s én ösztöndíjjal egy oxfordi teológián két évet tölthettem. Ugyancsak ösztöndíjjal toldottam ki két évet Amerikában. Csak azután vegyült kis romantika az életembe. Hol napszámoskodással, hol hangicsálással a kívánatos dollárokat összeszereztem s utamat hazafelé a csodás Keleten által vettem. Összesen több mint öt évet töltöttem külső országokban. Utazásaimban egy cél vezetett: ember voltomra akartam ráeszmélni. De most gyökeret akarok ereszteni Erdély talajában. A nagy világ hírét nekem már ezentúl csak a nap fogja elhozni s én már a napot is csak arra fogom fölhasználni, hogy Erdély levegőjét ózonnal megtelítse. Az én sorsom ne legyen az ökörnyál sorsa. Legyek napraforgó, aki járni sem tud, mégis a napot útján követi. Legyek kis földön munkás egész emberségemmel. - Balázs Ferenc