Balladák

Babonás néphiedelmek, történelmi mondák és hiteles történetek, tébolyodottak víziói és lelkiismereti drámák: az Arany-balladák tematikus színképe igen széles. E kisepika nemcsak komoly tónusokból áll össze - a költő játékos, humoros kedvvel szép számmal alkotott komikus románcokat is. A gyűjtemény időrendben közli az életmű valamennyi, a műfajba vágó alkotását - kiegészítve a példákra, mintákra (Goethe, Burns) is rávilágító műfordításokkal. Az életművön belül a balladák útja kivételesen példázatos: a naivitástól, az egyre nagyobb bonyolultság, a végzetszerűség felé tart, és benne a kifejtés, a színes életképszerűség helyét az áttételesség, a villódzó jelzésvilág veszi át. Az első 1847-es kísérletek (Szőke Panni; A varró lányok) után az 1850-es években bontakozik ki az első jelentős Arany-ballada korszak. Témáit ekkor a magyar történelemből meríti, s a - füzérszerűen összeálló - 15-16. századi magyar történelmet idéző elbeszélő költemények politikus, korának szóló mondanivalója is világos (V. László; Szondi két apródja). A romantikus homály helyett ekkor a tudatos, montázsszerű, párhuzamos szerkesztés mesteri formáit alkalmazza. A műfaj európai történetében is kivételes szintézis az utolsó korszak néhány remeklése. A Vörös Rébékben és a Tengeri-hántásban a modern látásmód és a népiesség tökéletes egységbe olvad. (Legeza Ilona)